Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FÁJDALOM HATÁSA A SZEMÉLYISÉGRE Mindenki átélt már életében kisebb – nagyobb fájdalmat. Ez a leggyakoribb ok, amely miatt az emberek orvoshoz fordulnak. Akinek fájdalma van, kellemetlenül érzi magát, szenved és enyhülést keres. A fájdalom minden esetben a szervezet jelző reakciója, a fájdalomérző idegvégződések káros ingerek által kiváltott ingerületéből származó, kellemetlen érzés.– tünet, amelyet minden esetben ki kell vizsgálni. Az akut fájdalom az ok megszüntetésével, illetve a gyógyulás során fokozatosan elmúlik. A krónikus fájdalom hosszú ideig tart, esetleg élethossziglan – négy szakaszát különböztetjük meg. 1.) akut szak – a krónikus betegség kezdetén fellépő fájdalom hasonló az akut betegségben jelentkezőhöz, az első szakasz 1-2 hónapig tart. Pszichológiai hatásai: a beteg fájdalmának enyhülését reméli az idő előrehaladásával. 2.) Szubakut szak – a fájdalom kezdete után két-hat hónapig tart. A beteg még mindig hiszi, hogy a fájdalom elmúlása lehetséges, ez a remény teszi lehetővé a szubakut fájdalommal való megbirkózást. Ugyanakkor az ingerlékeny kedélyállapot, alvászavarok, szociális visszavonultság jellemző. A beteg rendszerint nem tér vissza a munkába vagy az otthoni elfoglaltságaihoz. 3.) Krónikus szak – a folyamatos fájdalom mintegy hat hónapos fennállása után a beteg reménye lassan megszűnik, hogy a fájdalom el fog múlni, és a beteg “rokkanttá” válik. Pszichésen a harag, szorongás és depresszió a jellemző. Házassági és szexuális zavarok alakulhatnak ki. az önbecsülés csökkenése az alkalmatlanság érzésének és a függetlenség elvesztésének következménye. Dühkitörések, neheztelés, harag és féltékenység irányulhat a beteg szerettei és az ápolásáért felelősek felé. 4.) Szubkrónikus szak: a fájdalomnak több, mint három éven túli fennállása után a beteg hozzászokik a fájdalommal történő együttéléshez, de nem mindig pozitív hozzáállással fogadja el ezt a helyzetet. Gyakran azonban fokozatosan visszatér a beteg a társadalmi tevékenységekhez, a munkavállalás és –teljesítmény és családi viszonyok rendezése is lehetséges. Mérséklődik a depresszió, enyhülnek az alvászavarok és csökkennek a szexuális zavarok. A krónikus fájdalom kezelésére elfogadott orvosi gyakorlat az, hogy az orvos fájdalomcsillapítókat és nyugtatókat rendel, amennyiben az ok nem szüntethető meg. E gyógyszerek szedésének számos hátránya van: tolerancia kialakulása, amely miatt a betegnek egyre nagyobb dózisokra van szüksége, a beteg függővé válhat, hozzászokhat a szerhez, és éppen a gyógyszerfüggőség okozta káros pszichológiai hatások miatt válik képtelenné arra, hogy a társadalomban hasznos szerepet töltsön be. Sok esetben az egészségügyi személyzet is frusztrálódik a krónikus fájdalomban szenvedő beteg kezelése során, a probléma olyan összetett, hogy a gyógyító személyzet hozzáállása az ilyen beteghez negatívvá válhat – ez azonban csak tovább rontja a helyzetet. A krónikus fájdalomban szenvedő beteg valódi együttérzést és érdeklődést igényel az egészségügyi dolgozóktól. A krónikus fájdalom befolyásolja a beteg magatartását, interperszonális kapcsolatait, egy bizonyos idő után olyan viselkedésmód alakul ki, amely a normális napi aktivitásában gátolja. Ugyanakkor a krónikus fájdalom okozta viselkedésmódok előnyöket is eredményezhet, mások manipulálásának eszközévé is válhat. A kezelés során eredményesen alkalmazható élettani kezelés (masszázs, hő és hideg kezelés, akupunktúra, és külső elektromos ingerlés TENS), visszacsatolásos gyakorlatok és önszabályozó technikák gyakorlásával. A hetvenes évek végén figyelték meg, hogy a placebo hatás az endorfinokkal kapcsolatos. Ma az az elfogadott álláspont, hogy az egyén fájdalomtűrő képessége attól függ, mennyi az endorfin termelése. Valószínű, hogy az akupunktúra és az akupresszura kedvező hatása, legalábbis részben az agyban történő endorfin felszabadulás stimulálása révén jön létre. A fájdalomcsillapítók gyakori alkalmazásagátolja a szervezet endorfin termelő képességét. A jelenlegi felfogás az, hogy a placebo mobilizálja a szervezet saját erőit, gyakran ugyanolyan hatékonyan, mint a gyógyszerkészítmény. A maximális előny elérése céljából a placebót úgy kell adni, mintha az a gyógyszer volna, amelyet a beteg vá